Borvirágok

Megvan az az érzés, az az izgatottsággal vegyes félelem, amikor a szerelmed először találkozik a szüleiddel? Bízol benne, vagy inkább csak mered remélni, hogy minden rendben lesz. Linda  is így érezte magát, miután útnak indult Tomival, az újdonsült, két diplomás, vegán, IT-s, budai barátjával a Tisza melletti kis faluba, hogy bemutassa őt a szüleinek, Robinak és Idának.

Linda remélte, hogy ez egyszer a welcome pálinkát nem követi még zsinórban hét másik, hogy a kinti budi nem okoz majd sokkot, hogy a macskapöcse paprika nem terheli meg az estét és senki se próbálja meg elmagyarázni Tominak, hogy „a csirke, az nem is hús!”. És persze imádkozott, hogy Lacika, a falu réme és egyben az exe, még véletlenül se bukkanjon fel. Természetesen semmi nem úgy alakult, ahogy elképzelte.

A generációs különbségek, a vidéki és városi mentalitás között tátongó szakadék, olyan káoszt hoz, amit még Robi bácsi legendás kannásbora sem tud kisimítani. Viszont a fiataloknak mindenek dacára nagy bejelentenivalójuk van, de ahogy sejthető, az idilli pillanatnak Lacika érkezése tesz keresztbe, és ha mindez nem lenne elég, még a tiszavirágzás is elmarad, ami a babonás Ida néni szerint a legrosszabb ómen egy “vadházasságra” nézvést.

Vajon a szerelmesek a végsőkig kitartanak egymás mellett, vagy kérészéletűnek bizonyul a kapcsolatuk?